Inflációt kiált az inflációs rekorder – Surányi György ismét akcióban

Mihálovics Zoltán és Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

Surányi Györgyöt 1990-ben nevezték ki első alkalommal a nemzeti bank elnökének, majd 1991 novemberében az új jegybanktörvény életbelépésével megszűnt a megbízatása. A menesztését egyesek a liberálisok melletti kiállásával magyarázzák; mindenesetre 1995-ben, az MSZP–SZDSZ-kormánykoalíció regnálása idején ugyanennek köszönhetően kerülhetett vissza a pozícióba. Ugyanazon a napon kezdte meg munkáját, mint Bokros Lajos pénzügyminiszter.

Surányi és Bokros együtt dolgozták ki a Bokros-csomagot, amely a magyar társadalom tudatában ma is mint megosztó kiigazító intézkedés szerepel. Bevezetése példátlan életszínvonal-csökkenést eredményezett. A megszorítócsomag részeként 8 százalékos vámpótlékot vezettek be minden árura az energiahordozók kivételével, egyszeri 9 százalékkal leértékelték a forintot, és bevezették a csúszó leértékelés rendszerét. Ezek viszont fűtötték az inflációt, ami azt jelentette, hogy a bérek reálértéke markánsan visszaesett. Volt olyan év Surányi jegybankársága idején, amikor 30 százalék körüli szintre szaladt fel az infláció. A csomag tartalmazta ezenkívül a nominálbérek emelkedésének korlátozását az állami szférában.

Szintén nagy elégedetlenséget váltott ki, hogy megszüntették a felsőoktatás és a fogászati ellátás ingyenességét, a felsőoktatásban munkaerőpiaci leépítéseket hajtottak végre, szűkítették a gyesre, a családi pótlékra és a gyermeknevelési támogatásra jogosultak körét, ráadásul a gyógyszerek állami támogatását is csökkentették, illetve emelték a nyugdíjkorhatárt.

A csomagot és megálmodóit nagymértékű elutasítottság övezte a társadalomban. Bokros Lajos egy évvel később lemondásra kényszerült, mégis az év pénzügyminiszterének, Surányi Györgyöt pedig az év jegybank- elnökének választotta a Euromoney.

Kimásztunk a deflációs csapdából

Bár MNB-elnöksége idején azóta sem látott szintekre szökött az infláció, Surányi György az áremelkedés miatt
kritizálja a gazdaságpolitikát. Élesen bírálja például a központi bank monetáris intézkedéseit, mondván, az infláció 2015 óta folyamatosan emelkedő pályát mutat. Ezzel szemben épp hogy üdvös folyamat volt, hogy 2015 és 2017 között az infláció végre kimozdult a veszélyesnek számító negatív tartományból, hiszen ebben az időszakban pont arra volt szükség, hogy visszatérjen az MNB által meghatározott toleranciasávba. A kontinensen minden jegybank a deflációs hatásokra próbált megoldást találni, vagyis a nullához konvergáló tartományból a célként meghatározott érték felé terelni az inflációs rátát. Nem történt másként Magyarországon sem, ezért sikerként könyvelhető el, mikor a 2015-től 2017-ig tartó két évben 3 százalékra emelkedett a mutató.

Hosszú ideig ezután is sikerült a nemzeti bank 3 százalékos célja körül tartani. A 2017 és 2020 közti időszakban az emelkedő infláció folyamatosan a jegybanki tolerancia­sávon belül ingadozott, ráadásul ha az időszak átlagát vesszük, akkor pont 3 százalékos pénzromlást kapunk eredményül. Ezzel az inflációs cél 2001-es bevezetése óta először volt képes az MNB tartós árstabilitást megvalósítani, ami nemzetközi szinten is elismerésre méltó teljesítménynek számított. Surányi György elnöksége alatt ezzel szemben nem sikerült tartósan, hitelesen a jegybanki toleranciasávban tartani az inflációt.